Elmélkedés

Érdemes-e hinnünk Istenben?

Sok embertől, főleg papoktól hallottam: Ez az ember ritkán jár templomba, milyen ember ez?

Volt olyan eset is, amikor egy plébános ismerősöm ezt mondta: Szépen jöjjön csak el a templomba, itt 'szenteskedjen', ne otthon. Ezek szerint a hitet a templomban osztogatják? Csak a templomba járás által nyered el az örök üdvösséget? Nem.

A hitet nem megszerezzük, mint valami tárgyat. A hitet ajándékba kapjuk Istentől. Mert Isten mindenkit szeret, és jóságos hozzánk. És akkor feltehetnénk azt a kérdést, hogy mi van a terrortámadásokkal, mi van a gyilkosságokkal, és egyéb rosszal, ami a világban jelen van. És ilyenkor feltesszük magunknak azt a kérdés, valóban van-e Isten? A válasz: Van Isten. És Isten jóságos, és irgalmas. Isten, amit teremtett, látta, hogy jó. Ő nem teremtett rosszat, gonoszságot! Ahol gonoszság van, ott a jóság hiánya van. Ahol magány van, ott a törődés hiánya uralkodik. (Ez olyan mint, hogy: Van-e sötétség? A józan ember azt mondaná, van! De, ha jobban belegondolunk, akkor a sötétség nemde a világosság hiánya? Hisz a sötétséggel nem tudunk mérni, de a fényességgel tudunk, és erőt is tudunk kifejteni, energiát tudunk kinyerni. A sötétségből nem tudunk energiát kinyerni, nem tudunk semmit sem kezdeni vele, ezért nem létezik. A sötétség a világosság hiánya. Így van ez a gonoszsággal és minden rosszal is. Ezek nem léteznek, amit viszont mi mondunk gonoszságnak, ott a jóság hiánya van. Ott azt a jóságot, törődést, azt a hitet, amit Isten ajándékozott mindenkinek, azt, az a személy nem művelte, nem fogadta be, és ezért vetemedik az ember rosszra, mert nincs a szívében az Isteni szeretet. A hit az egy mag. A szívünk pedig a föld. Isten minden fölbe elveti a magot, már csak rajtunk múlik, hogy azt a földet megműveljük-e. Ha megműveljük, akkor termést hoz. Máté evangélista szavaival élve: ,, A jó földbe vetett mag pedig, aki hallja az igét, meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat." (Mt 13,23) Ha pedig hagyjuk gazosodni, tönkre menni, akkor kihuny a szívünkből az Isteni szeretet, és Úrrá lesz rajtunk a bűn. A szívünket ápolni kell, a földet meg kell művelni, meg kell ,,kapálni".

És a templom nem az hely, ahol megkapjuk a hitet, hanem az a hely, ahol erősebb ,,kapát" kapunk. A popoknak és az egyháznak az a szerepe, hogy megerősítsék a mi hitünket, növeljék a bennünk lévő szeretetet, és segítsenek gyökerestül kitépni a bűnt a szívünkből. Ebben segít minket az eukarisztia, ahol újra, meg újra átéljük Krisztus szenvedését, és feltámadását. Megerősítjük, hitünket ezáltal, hogy ezeket újra átéljük. Utána már csak rajtunk múlik, hogy befogadjuk-e, megműveljük-e azt a földet, amibe Isten a magot elvetette.

Testvéreim! Mindenhol 'szenteskednünk' kell. Nem csak a templomban, hanem otthonunkban is. Istenben hinni nemcsak a templomban, kell, hanem hétköznapjainkban is, és kérjük nagy bizalommal az ő segítségét, mert meghallgat minket!

A legtöbb ember, miután fohászkodik Istenhez, azonnal azt várja, hogy csoda történjen. Ne kísértsük az Istent olyan kívánságainkkal, hogy: nem tudom hol a tollam, és miután imádkozom egy Miatyánkot, és azt várom, hogy ott legyen az orrom előtt. Istennek nem az a szándéka, hogy eleget tegyen kívánságainknak. Ő alkalmat ad, lehetőséget arra, hogy azt a tollat megtaláljuk! Amikor hitet kérünk tőle, Ő nem fogja megadni, hanem olyan lehetőséget tár elénk, hogy higgyünk benne. Olyan alkalmat, mikor lehetőségünk adódik, hogy a szívünkből a bűnt kitépjük. És Isten azt várja, hogy az alkalmakat keressük. Bátorsággal és odaadással keressük a lehetőségeket! És a lehetőségeket, cselekedetekkel tudjuk véghezvinni, mert a hit mellett fontos a cselekedet is. Hisz mit ér a hit cselekedetek nélkül?
Vegyünk példának egy légi balesetet. Egy repülő éppen zuhan. Mindenki felveszi az ejtőernyőt, de te nem, mert hiszed, hogy Isten megment. Hiszed, hogyha kiugrasz ejtőernyő nélkül, akkor te megmenekülsz a hited által. Te nem fogsz megmenekülni, mert mit ér a hit cselekedetek nélkül? Isten alkalmat adott arra, hogy cselekedj, hogy felvedd az ejtőernyőt.
A cselekedetet kifejezhetjük a hétköznapjainkban is többfélképpen. Az egyik legfontosabb, hogy Isten megteremtette a szánkat is, amivel vallani tudjuk az ő Istenségét.

Idéznék a rómaiakhoz írt levélből:

,, Ha tehát a száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta hallottaiból, Üdvözülsz." (Rom 10,9)

Szánkkal vallani, és szívünkkel hinni! Ez a legfontosabb.

A szívünket, azt a földet, ahová Isten elvetette a magot, műveljük, mert a hit csodákra képes. Akiket Jézus meggyógyított, azok hittek!

Márk evangéliumából idéznék: ,, És Jézus így válaszolt nekik; Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek: Ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel, és vezesd magadat a tengerbe, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik: Annak meglesz, amit mond." (Mk 11, 22-23)

Higgyük Istenben és akkor elnyerjük az örök Üdvösség zálogát. Ámen!